Írhatnékom van. Nosztalgiázhatnékom van. Tesztelhetnékem (ez aztán szép szó lett) van.
Arra gondoltam, fellapozom egy olyan esküvő képanyagát, ami nem a közelmúltban volt. Szakmailag arra voltam kíváncsi, vajon megtalálom-e azokat a hibákat, amiket akkori eszemmel elkövettem, de ma már a kezemre csapnék miattuk. Szeretném most azt írni, hogy tökéletes képeket készítettem Adri és Ákos 2015-ös esküvőjén, de ez nem igaz. Bizony van néhány fotó, melyeket ma már máshogy készítenék el; de ennek a gondolatnak nagyon örülök. Ez csak annyit jelent, hogy változtam… talán fejlődtem azóta. A zenészek-énekesek lehetnek még gyakran ilyen helyzetben. Egy dalt egyszer a nagyérdemű elé kell tárni… pedig egy dal sosem készül el igazán. Mindig lehet rajta változtatni, finomítani.
A következő, amit szerettem volna letesztelni, hogy a képsorozat mennyire adja vissza az Adri és Ákos közötti érzelmeket, mennyire meséli el a nagy napot, mennyire idézi fel bennem az emlékeket. Márpedig emléknek soknak kell lennie, mert ezen az esküvőn fotós és lemezlovas is voltam egy személyben (tudom, most többen azt kérdezik, hogy “Azt meg hogy lehet? Nem megy egyik a másik rovására?” – majd egy másik írásban kifejtem, hogy miért nem. Ide most legyen elég annyi, hogy ennek inkább előnye van, mint hátránya – legalábbis ahogyan én csinálom – ebben az esetben Robi kollégámmal.)
Szóval elkezdtem nézni Adri és Ákos esküvői fotóit. Ahogy a legtöbb esetben, itt is a készülődés fotózásával kezdtünk. A menyasszony maga is kozmetikus (Győrött), így tudta, hogy csak akkor lesz tökéletes a megjelenése, ha profi kezek közé kerül. Betti, a fodrász értette a dolgát. Volt minden: búra alatti ücsörgés, hajcsavaró, hajvasaló, lakk és persze sok-sok mosoly. Adri és Betti – úgy gondoltam – már régóta ismerhetik egymást, szinte barátnőként viselkedtek.
Aztán jött a smink. Emlékszem, hogy már az esküvő előtti egyeztetés alkalmával félni kezdtem, hiszen megtudtam, hogy Adri saját magának fogja elkészíteni a sminkjét. Ajjaj! Ne felejtsük el, hogy nem egy hétköznapi “festésről”, hanem egy menyasszonyi sminkről beszélünk. Tovább erősödtek félelmeim, amikor kiderült, hogy nem egy jól bevilágított szalonban teszi mindezt, hanem a szülői ház fürdőszobájában. Aztán aggályaim hamar szertefoszlottak. Adrienn szerintem csukott szemmel is tökéletesre sminkelné magát. Láthatóan ismerte saját vonásait. 🙂
Gyorsan összerázódtunk. Szeretem a mosolygós embereket, márpedig itt volt belőlük bőven. Adrienn anyukáját akkor még nem nagyon ismertem, de az, hogy ő abban a Győri Nemzeti Színházban dolgozik, ahová én oly nagy szeretettel járok fotózni; ez már elegendő ok arra, hogy jóban legyünk. Úgy is lett. 🙂 Patrik-öcsi természetesen “én ne legyek rajta egy képen se” megközelítéssel kezdte a napot, de hogy úszhatná meg? 🙂
Az az igazság, hogy a készülődésről is tudnék még rengeteget írni. Nézem a képeket és újabbnál újabb gondolatok jutnak eszembe, de ha nem csapok a kezemre, olyan hosszú lenne, mint a Háború és béke.
Rövidítek: Adri elkészült, Ákos megjelent. Meglátta. Megszerette (újra). Hazavitte – volna rögtön, de a nászéjszaka még messze volt. 🙂
Csodálatos helyeken fotózkodtunk – és persze rengeteget nevettünk. Ákos egy kissé “bogaras” pasas…
Egy hangulatos, szigligeti étteremben volt a szertartás, majd a lakodalom is (Aranypatkó Étterem). Sok-sok mondat helyett csak annyit tudok írni a képek láttán: Azt e leborult szivarvégit! Bitang jó lakodalom volt. Szűr Gábor és Gerő János, a videósok munkája itt látható:
https://www.youtube.com/watch?v=rGwwYrmhOjU
Én pedig hadd mutassak még néhány fotót! Köszönöm, hogy részese lehettem Adrienn és Ákos nagy napjának (ami egyébként éjfél után már a szülinapom is volt egyben)! Sok-sok boldogságot kívánok és remélem, ők is örömmel nézik újra a képeket!
