Bevallom, a cím kissé hatásvadász, hiszen már eleve a “drága” jelző nézőpont kérdése. Ugyanakkor sokan próbálnak a neten információhoz jutni, hogy mennyibe kerül az esküvő fotózás, vagy más esemény megörökítése.
A fotósok árképzését sok tényező befolyásolja: a szakmai nívó, a képekre fordított utómunka, a fotók száma, a fotózás időtartama… Lehetne még sorolni, de a legtöbbünk felsorolásában bizony ott lenne az eszközpark is. Gyorsan le kell szögeznem, hogy a fotográfus által használt eszközök és a fotózás milyensége nem egyenesen arányos. Hibás azt gondolnunk, hogy “Jó gépe van, biztosan profi”. Elárulom, a legmodernebb masinával is lehet pocsék képet készíteni és egy régi eszközzel is lehet magas szinten fotografálni. Hirtelen egy fotós sem jut eszembe, aki a használt eszközei miatt lenne ismert a szakmában. Sőt! Egy nagyra becsült kollégám/barátom, aki idén az “Év Fotográfusa” lett kishazánkban, sokáig egy belépő szintű tükörreflexes géppel készítette a fotóit (nem esküvői képeket).
Mondhatjuk, hogy nem a technika számít? – Nem. Sok esetben az esküvőfotós a jelenlegi képkészítés fizikai határait feszegeti. Csupán a példa kedvéért említem, a templomban fotózást. Vagy “szétvakuzza” a fotós a szertartást, vagy zavaróan szemcsés (zajos) képeket készít, vagy a hosszú záridő miatt elmosódott (bemozdult) fotói lesznek… avagy használ egy modernebb és magasabb kategóriás fényképezőgépet, mellé pedig fényerős objektívet. Tehát vannak olyan helyzetek, amelyeket a mai kor elvárásai szerint csak professzionális eszközökkel lehet megoldani. Ebben a bejegyzésben az általam használt felszerelésekről lesz szó.
Nézzük csak, mi van Orosz Sándor esküvő fotós táskájában!
És ez nem minden. Stúdióvakuk, állandó fényű lámpák, állványok, fényformálók és egyebek nincsenek a képen. Ráadásul a Lowepro Pro Roller X300-ra mindenki azt hiszi, hogy a kisgatyáim vannak benne. 😀
Néhány tétel részletesebben:
– Miért van három fényképezőgép? – Alap esetben két felső kategóriás, full frame képérzékelős fényképezőgépet használok egyszerre. A harmadik a tartalék gépváz.
– Miért van ilyen “sok” objektív? – Van olyan fotós, aki egy optikával megold mindent. Az ő dolga. Én mindenhez igyekszem a legmegfelelőbb objektívet használni. Amikor csak lehet, fix lencsével dolgozom. Ezek előnye a kivételesen magas képminőség, a nagy fényerő (vagyis kevesebb környezeti fénynél jelentősen növeli a fényképezési esélyeket). Hátrányuk, hogy “nem lehet zoomolni”. A nevükben is benne van, hogy ezek fix látószögű objektívek. Cserélgetni kell őket – mindig az adott szituációhoz mérten – és több is kell belőlük. Vannak zoom optikáim is. Ezeket akkor használom, amikor nem kockáztathatom a pillanatot. Amikor nem tudom előre kiszámítani, hogy milyen fix objektívvel tudom megörökíteni az eseményt. Például ha lakodalomban bemegyek a bulizó tömegbe, akkor inkább egy zoom optikát (24-70 f2.8) használok – ezzel tudok a leginkább felkészülni a váratlan helyzetekre.
– Miért van ilyen “sok” vaku? – Amikor csak tehetem, a természetes fényeket részesítem előnyben, nem szívesen vakuzok – bár ez nagyon helyzetfüggő. Előfordul, hogy egy lakodalom helyszínén nem megfelelő a világítás. Ilyenkor állványra téve a terem több pontján vakukat helyezek el és ezeket távkioldó segítségével működtetem. Ugyanakkor sokszor szükség van arra is, hogy a fényképezőgépre is felszereljek egy-egy vakut.
Fordítsunk meg bizonyos helyzeteket!
– Ha egy fényképezőgéppel dolgoznék, akkor mit csinálnék, ha az meghibásodik? Vagy ha egy térben közeli eseményre felkészülve egy nagylátószögű objektívvel fotózom… de közben valami fontos esemény történik messzebb, amihez egy teleobjektív kellene?
– Ha csak zoom optikákat használnék, akkor sötétebb helyzetekben sokkal szemcsésebb (zajosabb) képeket tudnék készíteni, nem lenne annyira elmosódott a háttér bizonyos képeknél. A minőségről, vagy ahogy szakmán belül mondjuk: a rajzolatról pedig nem is beszélek.
– Ha kevesebb vakum lenne, akkor döntenem kellene, hogy a lagziban a fényképezőgépen legyen vaku, vagy a tánctérhez kihelyezve állványokon. Azt azért mégsem mondhatom, hogy “Várjatok, leszerelem az egyik vakut az állványról”.
A sok eszköz más más helyzetekre való és ha ezekből a helyzetekből a legtöbbet, legjobbat szeretnénk kihozni, akkor igenis mindig a legideálisabb felszerelést kell megválasztanunk.
A sok szöveget most kövesse pár fotó (aki képben van, az megkapja az expozíciós adatokat is):
Petra és Marius – Nikon D750 + Nikon 105mm f 1.4 @ f 1.4, ISO 100, 1/400s
Gyűrűk – Nikon D750 + Sigma 105mm f 2.8 @ f 18, ISO 640, 1/250s
Nóra és Lukács – Nikon D750 + Nikon 85mm f 1.4 @ f 1.4, ISO 400, 1/640s
Amikor az eszközparkról beszélünk, külön ki kell térni a biztonságra. Fentebb már utaltam arra, hogy mi történik, ha meghibásodik egy fényképezőgép? Márpedig biztosan meg fog hibásodni, csak a kérdés az, hogy mikor. Esküvőn még nem romlott el fényképezőgépem, de színházfotózás közben már igen. Az is egy olyan helyzet volt, amikor nem mondhattam azt, hogy “Bocsi, nincsenek fotók”. Egy kiadványhoz várták tőlem a képeket. Az elromlott gépvázat félretettem, a másikkal pedig folytattam a munkát. Ugyanez igaz az optikákra is. Ha elromlik egy, akkor mindig kell legyen egy másik, amivel lehet tovább dolgozni… Vakuknál úgyszintén… Akik kicsit is jártasak az adattárolás számítástechnikai mivoltában, azok tudják, hogy a memóriakártya nagyon kényelmes, praktikus, ugyanakkor erősen labilis adathordozó. Akinek már tűntek el képei, abban most valószínűleg kellemetlen emlékek ébrednek. Teljesen kiküszöbölni nem lehet az adatvesztés kockázatát, de ha a fotós olyan fényképezőgépet használ, ami egyszerre két memóriakártyára rögzít… ha professzionális kártyákat használ (ezek többszörösébe kerülnek a kommersz társaiknak)… ha a feldolgozás során több biztonsági mentést végez (én pl. RAID rendszerű hálózati adatkiszolgálót üzemeltetek)…
Persze a biztonsági kérdéseket is meg lehet fordítani: Hogy esne neked, Kedves olvasó, ha a fotós azt mondaná az esküvő közben: “Bocsi, elromlott a gépem”, “meghibásodott a számítógépem, eltűntek a fotók” stb.
A biztonsági intézkedések hiánya egészen addig nem fáj, amíg nem történik valami gubanc… de akkor aztán nagyon kellemetlen tud lenni.
Külön ki kell térni az amortizációra. Egy profi fotós amellett, hogy jó esetben imádja a munkáját – egyértelműen munkaeszközként használja a felszerelését. Nem elég megvásárolni a gépparkot (adott esetben horror árakon… ha van kedved, keress rá, mennyibe is kerül egy Nikon 105mm f1.4 optika… vagy a 70-200 VRII stb). Azt bizony szervizeltetni is kell. A fényképezőgépekben pl. a zárszerkezet cseréje, amit – félmagyarosan írva – Damoklész kardjaként emlegetünk. Maradjunk annyiban, hogy ha ezek az eszközök örök életre készülnének, akkor nem léteznének fotószervizek. Az értékromlással használat nélkül is számolni kell. Pár éven belül a felszerelés egy részét ki kell cserélni újabbra, ha a fotós lépést akar tartani a technológia fejlődésével (ha eljutunk odáig, hogy gyertyaláng mellett tudunk majd esküvői csoportképet készíteni, akkor a megrendelő azt el is fogja várni, tehát bizonyos értelemben szükséges tartani a lépést a fejlődéssel).
Eddig a fotózáshoz közvetlenül használt eszközökről volt szó. A képsorozatokkal viszont jelentős utómunka van, kell tehát egy megbízható számítógép. Nem, bármennyire is jól működik egy 80.000 Ft-os laptop, azt ne tekintsük megbízható “erőgépnek”. A fotóeditálásra szánt számítógépek rendszerint sokkal magasabb árfekvésűek. E téren persze ismét erősen különböznek a fotósok. Van, aki gyengébb géppel is eldolgozgat, de akinek nagy nyers fájlokat kell tömegével editálnia, az kénytelen erre komolyabban áldozni. Az otthon használt monitoroknak is biztosan szép képe van, de fotós utómunkára nem véletlenül terveznek speciális megjelenítőket. Sok esetben ezek ára is elég ijesztő. Márpedig ha a megrendelő szeretne színhelyes képeket kapni, akkor a fotósnak színhelyes, széles spektrumú monitoron kell dolgoznia.
Gondolom ezek után nem kell nagyon ecsetelni, hogy a géppark miért is van hatással az esküvőfotózás árára. A házasodni kívánó párok ízlése, elvárása meglehetősen széles skálán mozog. A legfontosabb, hogy ezeknek az elvárásoknak tudjon megfelelni a fotográfus. Én igyekszem minden helyzetben a lehető legmagasabb technológiai szintet képviselni. Hogy a tudásom, látásmódom mennyire áll közel hozzátok, az már egy bonyolultabb, sokkal szubjektívebb kérdés.
Ha ezek után azt gondolod, hogy “Orosz Sándor egy méregdrága esküvő fotós”, akkor tévedsz. Ha szeretnél ajánlatot kérni, akkor küldj e-mailt a legfontosabb adatokkal (mikor? hol? milyen eseményekkel? hány fő?). A címem: orosz.sanyi[kukac]bekesfoto.hu vagy klikk ide: e-mail
Kedves fotós kolléga! Tudom, hogy több szakmabéli is olvassa ezt az írást. Ha szeretnéd megtudni, hogy a konkurencia, vagyis én mennyiért dolgozom, akkor légy kedves, ne kamu ajánlatkéréssel bombázz. Egyszerűen írd meg, hogy kolléga vagy és érdekel. Nagyon szívesen elárulom. 🙂
Öblítsük le az eddig olvasottakat néhány fotóval, utána pedig néhány apró tanácsot olvashattok, melyekkel segítek megfelelő fotóst találni.
Petra és Marius – Nikon D750 + Sigma 12-24 @ 12mm, f 4.5, ISO 400, 1/30s
Igen-Igen Esküvőmagazin fotózás – Modellek: Kis Barbara és Pfening Gábor – Nikon D750 + Nikon 85mm f 1.4 @ f 2, ISO 100, 1/100s
Igen-Igen Esküvőmagazin fotózás – Modellek: Kis Barbara és Pfening Gábor – Nikon D750 + Sigma ART 50mm f 1.4 @ f 1.4, ISO 100, 1/100s
Igen-Igen Esküvőmagazin fotózás – Lengyel József tortaalkotásai – Nikon D750 + Sigma ART 50mm f 1.4 @ f 2, ISO 100, 1/100s
Rita és Gery – Nikon D750 + Nikon 135mm f 2 @ f 2.2, ISO 100, 1/200s
Smink: Fejes-Tóth Judit (makeup artist), Modell: Tatai Anna Fanni – Nikon D750 + Nikon 85mm f 1.4 @ f 5.6, ISO 100, 1/160s
Fotóskereső 6+1 tanács:
1. Ismerjétek meg pontosan a fotós munkáját! Sose dőljetek be válogatott referenciaképeknek! Lehet, hogy a többi képe csapnivaló és csupán “véletlenül” készít egy-egy szép képet. Kérjétek meg a fotóst, hogy küldjön vagy mutasson legalább két esküvőről teljes képanyagot.
2. Ne dőljetek be a körítésnek (ha kerítést olvastál, akkor fuss neki újra)! Lehet, hogy gyönyörű bőrkötésben látjátok a referenciát – de titeket csak a képek érdekeljenek. Lehet, hogy csudaszép fotelbe ültet le titeket a fotós, de attól még a képeket nézzétek. Éttermi példával szemléltetve: elegáns teríték ide vagy oda, a lekozmált pörköltnek akkor is keserű íze lesz.
3. Kérjetek biztosítékot, hogy a kiválasztott fotográfus menjen majd el az esküvőtökre! Sajnos előfordul, hogy a “neves” fotós csak felvállalja a munkát, majd kiküldi a tanulókat fotózni. A szerződésben konkrétan szerepeljen, hogy ki végzi a fotográfusi teendőket.
4. Kérdezzetek rá, hogy milyen biztonsági intézkedéseket végez a fotós! Épp a napokban beszéltem egy kedves párral, ahol a családban volt már “kép nélkül maradt esküvő”. Hiába lesz tökéletes a nagy nap, ha nincs róla fotó, mert meghibásodik valami…
5. Tudjátok meg, hogy milyen kidolgozási szint foglaltatik az árban! Pl. hogy a lakodalomban készült fotókat is editálja-e a fotós, vagy csak válogat?… hogy végez-e bőrretusálást vagy képmanipulálást (pl. orr kisebbítés, egyéb testi korrekciók) – én egyébként a valóságot szeretem átadni, nem manipulálok ízléstelenül.
6. Ne a számok alapján döntsetek! Az egyik fotós ezer képet ad X Ft-ért. A másik kétezer képet ad ennyiért… Aki számháborúzni akar, az ne ezen a fronton tegye! A referencia gyanánt kért teljes képanyagot átnézve úgyis el tudjátok majd dönteni, hogy hiányzik-e belőle valami, vagy teljes, kerek a képsorozat.
+ 1. A fotográfus is ember. Márpedig az emberekkel nagyon nehéz rövid időn belül jó kapcsolatba kerülni. A nagy napon a fotós lesz az “árnyékotok”. Ha nem érzitek úgy, hogy emberileg jól kijöttök majd, akkor teljesen mindegy, hogy milyen a munkája… hogy mennyibe kerül… Akkor nem szabad, hogy ő legyen a fotósotok. Olyan szakembert válasszatok, akivel megvan a közös hang, a szimpátia!
Ha kérdésetek van, vagy bármiben segíthetek, keressetek bizalommal! Amennyiben a képekből nem volt elég, ajánlok néhány esküvői slideshow-t: Orosz Sándor – Slideshow
Orosz Sanyi
fotográfus
orosz.sanyi[kukac]bekesfoto.hu